Szászcsávás Band

Történet

A szászcsávási cigány zenészek több nemzedékre visszamenően a környék híres muzsikusai: bár a kórusnak nem tagjai, az énekeket ők is jól ismerik, és az átlagosnál zeneileg igényesebb közönségük a gyenge muzsikusokat nem tűri meg. Az erdélyi mérték szerint jómódú faluban a cigányok alkalmi mezőgazdasági munkából és téglavetésből tengődve külön telepen, cigánysoron élnek. A nyomorúságos körülmények közül való kiemelkedés egyetlen lehetősége a zenélés. A cigányok közül igen sokan játszanak valamilyen hangszeren: főleg vonóshangszeren, újabban tangóharmonikán, dobon, szaxofonon, elektromos orgonán is. A faluban ma is több zenekarra való zenész él. A vonóshangzás egy nemzedékkel korábban még általános volt az erdélyi népi tánczenében, amelyet a hozzá tartozó repertoárral együtt mára egyre jobban kiszorít az elektromos zene.

A zenekar felállása

Szászcsáváson egy vonószenekar alapvető felállása a hegedű-kontra-bőgő hármas. A hegedű a klasszikussal megegyező; a kontra az Erdélyben általános, egyenesre vágott pallójú a-d1-g hangolású brácsa, amelynek három húrja egyszerre szólal meg. A bőgőről az E húr hiányzik, csak az A,D,G húrokon játszanak. Húsz-harminc évvel ezelőtt a kontra helyett a prímkontrát használták. A prímkontra a hegedű áthangolásával készül, a1-d1-g húrjai szintén egyszerre szólalnak meg. Játékmódjára a kontránál alkalmazott, dúr hármashangzatokon alapuló harmóniakíséret mellett a hegedű által megszólaltatott dallam hangjainak kijátszására, vagy minél hűbb követésére való törekvés volt jellemző. Ma önmagában a hegedű kíséretére már nem használják, de alkalmanként, a kontra mellett kiegészítő hangszerként még igen. Régebben gyakran használták a mélyhúros kontrát az énekek kíséretéhez, és nem a tánchoz használták. A három tagú alapfelállás kiegészülhet másik prímással és kontrással.

Tagok

A Szászcsávási Zenekar magja Jámbor István Dumnezeu (született 1951) prímás; testvére, Csányi Mátyás Mutis (szül. 1953) bőgős; és sógoruk, Mezei Ferenc Csángáló (szül. 1951), a kontrás által alkotott együttes. Mindhárman Csángáló nagyapjától, a halála után harminc évvel is emlegetett híres prímás Horvát Mezei Ferenctől, a Vén Kránci-tól tanultak muzsikálni; őket egészítik ki a fiatalabbak: Csángáló unokatestvére, Mezei Levente Leves (szül. 1969) prímás; Jámbor István és Csányi Mátyás öccse, Csányi Sándor Cilika (szül. 1959) prímás; és Csángáló fia, Jámbor Ferenc Tocsila (szül. 1970) kontrás. Fő hangszerükön kívül valamennyien jól játszanak a többi hangszeren is, és általában kiváló táncosok. Alapvetően a zenélésből élnek.

Repertoár

A szászcsávási zenészek repertoárja rendkívül széles. Ennek egyik oka, hogy magyaroknak, románoknak, cigányoknak egyaránt muzsikálnak. A repertoár vidékenként és nemzetiségenként is eltér. Hagyomány Erdélyben, hogy ha a menyasszony és vőlegény egymástól távol eső faluból származik, akkor a kétféle vidékről való rokonság számára a lakodalomba két zenekart fogadnak meg. Így a szászcsávási zenészek gyakran eljutottak a Belső-Mezőség, Kelet-Mezőség távoli falvaiba is, bár ilyenkor néhány helyhez kötődő speciális dallamon (pl. menyasszonykísérőn) kívül csak saját vidékük táncait kell muzsikálniuk. A szászcsávási zenészek legnagyobb érdeme az, hogy azt a hagyományos erdélyi vonós tánczenét játsszák, ami egykor még Erdély-szerte virágzott. A zenekar tagjai rendszeresen és folyamatosan zenélnek: szinte minden hétvégén lakodalom, közben egy-egy alkalmi muzsikálás, ha másért nem, hát saját örömükre.

* Sűrű verbunk (a Kis-Küküllő vidékén általános gyors tempójú férfitánc)
* Csárdás (fenthangsúlyos páros tánc, változó tempóval)
* Szökő (a csárdás gyorsabb változata)
* Lassú csárdás (egy lassabb változat házaspárok és öregek számára)
* Székely verbunk (egy férfitánc a Székelyföldről)
* Féloláhos (a lenthangsúlyos székelyföldi forgatós egyszerűbb helyi változata)
* Pontozó (a Magyarózd környéki magyarok szóló férfitánca)
* Szegényes (a pontozó lassabb formája)
* Öreges pontozó (a pontozó gyorsabb, speciális változata)

forrás: wikipédia